A gyilkosok köztünk élnek...

Persze nem akarjuk senkire a frászt hozni és azt elérni, hogy mindenkiben potenciális veszélyforrást lásson, aki a településen sétál vagy felemeli a hangját azzal szemben, akivel beszél. Ezúttal azt szeretnénk górcső alá venni, az ország melyik területein fordulnak elő leggyakrabban ezek a típusú bűnesetek.

Hol vagyunk a legkevésbé biztonságban?

Vegyük először is az ország egészét. Az utóbbi két év adatai szerint 2016-ban 224, tavaly pedig 178 gyilkosságot regisztráltak – legalábbis a rendőrség bűnügyi statisztikái szerint. Ezen belül jelentős eltérések vannak az egyes területek között.

Míg Nógrádban, Veszprémben, Zalában és Tolnában 1-4 eset történt az említett időszakokban, addig Borsod-Abaújban, Hajdú-Biharban, Somogyban és Bács-Kiskunban 10-18 volt az esetek száma, Pest megyében 28-ra, a fővárosban pedig 35-45-re rúgott ez a szám. Ez alapján azt gondolhatjuk, hogy a legnagyobb kitettségnek azok vannak kitéve, akik Pest megyében vagy Budapesten élnek.

De mi a helyzet akkor, ha mindezt arányaiban nézzük?

Hiszen nem mindegy, mennyire lakott az adott terület. A legnagyobb a főváros népsűrűsége, meghaladja a 3330 fő/km2-t, ezt követi Pest megye 195 fő/km2-rel, majd Komárom-Esztergom 131 fő/km2-rel. Ezzel szemben Somogyban, Jász-Nagykun-Szolnokban, Békésben és Bács-Kiskunban a KSH statisztikái szerint51 és 67 között alakul ez az arány.

Ha mindezt számításba vesszük, akkor Zala, Tolna és Veszprém tekinthető a legkevésbé kitettnek, arányaiban nézve viszont nem sokkal rosszabb a helyzet Bács-Kiskunban vagy Somogyban. A listavezetők helyét pedig gyakorlatilag indokolttá teszi a nagy számok törvénye. Vagyis az elsőre riasztónak tűnő számok nem feltétlenül takarnak kisebb vagy nagyobb veszélyt.

Többen jönnek ki évente, mint ahányan bevonulnak

A tendenciákat nem csak a régiók, hanem az életkor szerint is érdemes megfigyelni. A Börtönstatisztikai Szemle alapján a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekményeknek 6,5%-át teszik ki a gyilkosságok – ami tavaly 20 esetet jelentett és a teljes börtönlakosság 8,8%-át tette ki.

Érdekesség, hogy 2017-ben átlagosan 38 óránként történt egy gyilkosság, az összesen elkövetett 224 esetből pedig mindössze 34-ért járt életfogytig tartó szabadságvesztés. Ez azonban megtévesztő, mert évente mintegy 200-an szabadulhatnak ki.

Ez azt jelenti, hogy arányaiban nézve többen jönnek ki évente, mint ahányan bekerülnek. Természetesen aki kiszabadul, annak gondoskodni kell a lakhatásáról. És ki tudja, kinek az utcájában kerülnek elhelyezésre. Az is lehet, hogy a mi utcánk lesz a kiszemelt – akár akarjuk, akár nem.

Elfogadás ide vagy oda: mi lesz azokkal, akik védtelenek?

Persze van bennünk együttérzés és elfogadás, de mi van azokkal, akik gyerekeket nevelnek? Akik már idősek és nem tudják megvédeni magukat az esetleges elkövetőkkel szemben? Ők például könnyen válhatnak egy rablógyilkosság áldozatává.

A legjobb megoldás talán az lenne, ha lehetőséget sem adnánk a visszaesésre. Erre vagy a valódi életfogytig tartó büntetés lenne a megoldás – ami jelentős költségeket ró az államra – vagy a halálbüntetés.

Ez hazánkban a politika nem támogatja, ettől függetlenül érdemes lenne megfontolni a bevezetését. Hiszen így nagyobb eséllyel tudnánk megkímélni magunkat attól, hogy egy potenciálisan visszaeső bűnöző költözzön a szomszédunkba – veszélyeztetve minket vagy a családunkat.